Kérészek éneke II.
Lelkem világa
Zilálva zörren át
Szívemen. Két pitvarát
Egy tisza virága hívja táncra,
Egyetlen éjszakába nyúló "héjanászra"
S folyton megzavarja így is kósza ritmusát,
Felvéve a keledző kérészek rítusát
Tusát vív a szív a józan ésszel.
Így töltöm éjjeleim a kérésszel,
Mi nap mint nap kel ki bennem,
De minden átok reggelemre
Meghal, én éledek,
Elhagy és ébredek.
Tisza-szívem csak álmomban
Virágzik,
Oly virággal, mi számomra
Hiányzik.
Nagyon.
