Merre, hol...

Merre, hol...

Mutass kérlek jelet! 

Kell egy üzenet, 

Hogy most merre jár,

Hogy én leszek vagy ő, ki rátalál

A másikunkra.

Csak bökj rá egy útra,

Ne hagyj magunkra

Kérlek!

Túl gyorsan múlnak

Az évek

És lassan félek,

Hogy eltévedtünk.

Már épp elég eltűnt,

Így, magányban.

Biztos született e világra

Létezésemnek párja...

Át nem tudsz verni!

De már nem tudok térdepelni

S lassan ujjaimból is kimegy minden vér!

Meddig szorongassam tenyerem? Mik kell még? 

S ha netán ő is ezt teszi,

Hát segíts legalább 

Őneki!

Vagy vársz míg fa nőne ki

Alám?

Mert én már nem bírok,

S csak azér írok,

Mert könyörögni se,

Lezajlott már millió mise,

Ima,

De semmi se

Válik valódira!

A mindenségit!

Nincs is semmi istenség itt,

Mert ha volna, 

Nem hanyagolna

Ennyi belső szónoklatot...

Hát nincs. Vagy már halott.

Hiába, itt lent

Nincs isten 

Vagy istenek,

Hogy segítsenek.

Nincsenek.

Szóval inkább felállok,

Egyedül is rátalálok, 

Ha rámutatok

Háromra,

Ahol vagyok

Találomra

Egy tetszetős útra.

S ujjbegyeimbe visszahullva

A vér

Valamér'

Egy irányba emelte kézfejem.

Nem kelletek istenek!

Most akkor arra megyek...

Tán elkapott a hév

Vagy övé

Is arra mutatott,

Nem tudhatom

Igazán.

Csak, hogy se istenem, se hazám.

Nemsokára rámtalál.

Én is őt keresve,

Hol, merre...

Hamujában

Hamujában

Néha úgy,

Mint az utolsó égő csikk.

Szív, majd sürít a szív. Utoljára lepöccint.

Néha úgy,

Hogy még hamu sem hull.

A parázsnak varázsa elvész és elnémul.

Néha úgy,

Ahogy az üres doboz fekszik.

Úgy-ahogy van de nincs. Benne forog egy csikk.

Néha úgy,

Akár a napkorong s e szél a hamutálban,

Úgy hull mégis szeretészét a hamu a  hamujában.

elejeavége

elejeavége

Sötétség a kezdete a fénynek, 

Mi alapja az észlelt térnek,

Ugye az a bizonyos 3D-nek,

Melynek irányai közt elveszve

Szépen lassan pereg le

Az a köztudott, érthetetlen negyedik,

Mely elfogadottan létezik,

De hovatartozását mégis keresik

Még mindig az emberek.

Elfogadjuk, hogy lepereg,

De létezésével mégis dacba kelünk,

Érthető, hisz mit nem ismerünk,

Azt igazán meg sem érthetünk.

Kétséges annak valódi léte,

Mert míg a látott térben

Pozíciót s helyzetet válthatunk,

Addig az időn csak helyben állhatunk,

Ott nincs semerre sem észlelt távlatunk.

Nem léphetünk vissza, sem előre,

A múltba se térhetünk, de a jövőbe

Sem látunk.

Csak mozdulatlan állunk

Meghatározott koordinátákon,

Mint mikor két merev lábon

Bámulunk előre a lehetséges jövőbe.

De akkor újra itt az idő,

Mi hiába, ha este jő

És kialszik a fény,

Hiába állok, vagy szaladgálok

A Föld széles peremén...

Folyton megy.

Mégis áll.

A kapu előtt

A kapu előtt

Esti szél toporog nyikorgó kapunk előtt.

Fel-alá lépked, helyben forog,

Néha-néha felnyög, köhint, rázza

Rácsait. Akar valamit, amúgy miért

Állna kint? Könyörgő hangon kiált

Át a kapun túl; engedj be, engedj tovább!

Már-már dühösen dübörög s nemcsak, 

Hogy körben pörög,  de ádázul veri

A mégis sípnótát fúvó vasat, mi majd'

Meghasad, de nem engedi őt

Ide be, és lassan elmegy az esze s

Makacsan verve azon a zárt

Egyszercsak megtalált azon egy

Gyenge pontot és hirtelen úgy

Berontott, hogy köpni-nyelni nem

Hagyott s olyan nagyot lökött mellemen,

Hogy mire landoltam a seggemen,

Már el is hagyta udvarunk a rácsok

Közt ki a kapun. Én meg csak ültem

És belemerültem az utána levő csendbe.

Már csak szellő se lebbent, nem volt

Határa a szélnek s annak eltűnésének,

Semmi. Semmi nem volt lenni.

S ott ülve, csak az érdekelt, hogy hogy

Tűnt el, hogy-hogy eltűnt? 

Mert most csak a csend dalol

És tudni akarom, mi előtte volt, hova lett?

Mert oly erővel hatott, olyan nagyott

Ütött mellemre, hogy még mindig rajta

Merengve s meglepődve nyomom

A földet, várva, hátha visszaforog

S betör a kapun újra, de akkor már

Részecskékre hullva szakítana engem szét,

Akkorát lökne a szembeszél, hogy már

Nem is érnék földet többet.

Hát az kell, hogy könyörögjen, most meg én?

Gyere vissza kérlek szél!

Gyere vissza, mert azóta itt ülök,

Azóta nem szól nóta a vaskapun

S megőrülök.

Gyere szél vagy akár más szelek,

Megesküszem bengedek bárkit.

Zár nyit.

A lakatot leveszem.

Elmegy az eszem.

Gyertek szelek,

Mert megveszek!

Csend.

útjaim

Útjaim

Átitat az áhitat, hogy értsem

Az emberek szavát. Csak hazát

Keresek, kutatom nyugaton

Hátha meglelem, hol jó nekem.

De az istenért, magyar vagyok

S nincs ki ért, szavaim hontalanok,

Mint a zsoldos hadak. Már

Nem is jönnek számra szavak.

Csak az áhitat, mi átirat

Némely angol gondolatot, pedig

Az ördögbe, magyar vagyok!

Mártír... ki csak azért mást ír,

Mert nem leli otthonát,

Felégetett fel sem boronált

Földeket szánt csak a szó

S rajta a magára maradó

Életvfest csak hamis képet,

Vázlatot... Tintával áztatott

Gondolatom hagyom a réteken

S minden újabb rétegen vastagabb

Lesz a kék emlék, mi most szívem

Egyetlen hazája, de kegyetlen tája

Elűz, elkerget s meglehet, hogy

Magyar vagyok, de emlékim

Is hazátlanok....

Hol?

Hol?

Hol?

Sehol, se nap se hold

Nem mutat utat.

Talán nincs hazám

Se álmom

Se valóságom.

Talán nem élek,

Tán nem remélek

Sőt lehet,

Hogy a képzelet 

Sem létezik

Csak létezett...

De akkor lelkem miért éhezik,

Hogy értsek?

Csak fel ne sértsek

Régi sebet s mégis ezek

Járják éjem s nappalom,

Lehet jobb, ha elhagyom

E bajom s nem is 

Értek meg senkit s semmit.

Tán nem gyötörne ennyit

A helyemnek a kutatása.

Talán nekem másra 

Van szügségem...

Talán egy helyre az égen

Vagy a föld alatt hanyatt, 

Mert az istenért én magyar vagyok,

Az útjaim kiszámíthatatlanok.

for a while

For a while...

I can hold it for a while

As a flat spinnin' tire,

But I'm sure not so far,

Because I'm getting tired

Of being this lonely.

I give you my number

So just please call me

And I'll come as a thunder

As a sudden hurrican...

I'll destroy everything

Even if you don't know my name...

Ships, flats, towns will sink!

How far I could hold it

I really do not know,

But as I told it

I am going to show

How real storms are coming.

Ahh, I miss that fuckin' love thing.

Whiskey

Whiskey

Ha oly könnyed lenne hinni,

Mint hat feles Whiskeyt inni,

Hát én hinnék az Istenben.

Hinném, hogy jó minden ember

S közöttük én magam is,

De így, hogy a garatig

Több jut el, mint a szívig

Megértem, hogy kevés hív' víg.

Keresve sem talál az ember

Nemhogy higgyen egy istenben,

Ki alig mutatja józan létét,

S szemlélve a pohár véges végét

Sem látok benne itt lent

Semmiféle ember-istent,

Akkor odafent az ég fölött

Sem lehet, mi ezredeket őrködött

Óhajainkat papírra vetve...

Hát hogy ne lenne!

Mondja, ki még nem részeg,

De megtanítja őt is úgy az élet,

Hogy elfeledi majd az istenét.

S istene lesz ez üres pohárfenék.

Hollywood movie

Hollywood movie

I'm just askin' how could

I live a life as in a Hollywood

Movie, where you and we 

Mean the same. Where my

Hearth aim yours and it

Falls in love with ya for

The first time. Wich city is

The place of the story, who's

The face that smiles on me?

When this movie will begin,

Because I'm just sufferin'

In this fucked up reality...

Where are you, where's your city?

I've already written the story

For you and also for me.

Let mi direct, but both 

We'll have to act.

Let me watch this american

Movie, where we are

Together forever and than.

Let me direct and it'll never end.

Rend

Rend

Felborul az Ég-Föld rendje,

Zajra vált az élet csendje.

Kiöntenek folyók, szép tavak

S lelkem is velük szétszakad

Ég és Föld semleges határán,

Egyik szárnyal, másik jár a lábán,

Olyasfajta ajándék, kettő az egyben,

Annak, mely áll a semlegesben,

Ki így égvilágon mindent láthat,

Hisz fent szárnya, lent lába vágtat.

Csak becsukom a szemem

És eleresztem a képzeletem,

Csak lebegek az üres térben

Az egész között rendet téve...

Elborul, esik, virágzik a föld,

Elborul megint, elsárgul a zöld

S kiszáradnak a tágas medrek.

Itt senki sem tehet rendet...