Merre, hol...

Merre, hol...

Mutass kérlek jelet! 

Kell egy üzenet, 

Hogy most merre jár,

Hogy én leszek vagy ő, ki rátalál

A másikunkra.

Csak bökj rá egy útra,

Ne hagyj magunkra

Kérlek!

Túl gyorsan múlnak

Az évek

És lassan félek,

Hogy eltévedtünk.

Már épp elég eltűnt,

Így, magányban.

Biztos született e világra

Létezésemnek párja...

Át nem tudsz verni!

De már nem tudok térdepelni

S lassan ujjaimból is kimegy minden vér!

Meddig szorongassam tenyerem? Mik kell még? 

S ha netán ő is ezt teszi,

Hát segíts legalább 

Őneki!

Vagy vársz míg fa nőne ki

Alám?

Mert én már nem bírok,

S csak azér írok,

Mert könyörögni se,

Lezajlott már millió mise,

Ima,

De semmi se

Válik valódira!

A mindenségit!

Nincs is semmi istenség itt,

Mert ha volna, 

Nem hanyagolna

Ennyi belső szónoklatot...

Hát nincs. Vagy már halott.

Hiába, itt lent

Nincs isten 

Vagy istenek,

Hogy segítsenek.

Nincsenek.

Szóval inkább felállok,

Egyedül is rátalálok, 

Ha rámutatok

Háromra,

Ahol vagyok

Találomra

Egy tetszetős útra.

S ujjbegyeimbe visszahullva

A vér

Valamér'

Egy irányba emelte kézfejem.

Nem kelletek istenek!

Most akkor arra megyek...

Tán elkapott a hév

Vagy övé

Is arra mutatott,

Nem tudhatom

Igazán.

Csak, hogy se istenem, se hazám.

Nemsokára rámtalál.

Én is őt keresve,

Hol, merre...