Rend
Felborul az Ég-Föld rendje,
Zajra vált az élet csendje.
Kiöntenek folyók, szép tavak
S lelkem is velük szétszakad
Ég és Föld semleges határán,
Egyik szárnyal, másik jár a lábán,
Olyasfajta ajándék, kettő az egyben,
Annak, mely áll a semlegesben,
Ki így égvilágon mindent láthat,
Hisz fent szárnya, lent lába vágtat.
Csak becsukom a szemem
És eleresztem a képzeletem,
Csak lebegek az üres térben
Az egész között rendet téve...
Elborul, esik, virágzik a föld,
Elborul megint, elsárgul a zöld
S kiszáradnak a tágas medrek.
Itt senki sem tehet rendet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése