elejeavége

elejeavége

Sötétség a kezdete a fénynek, 

Mi alapja az észlelt térnek,

Ugye az a bizonyos 3D-nek,

Melynek irányai közt elveszve

Szépen lassan pereg le

Az a köztudott, érthetetlen negyedik,

Mely elfogadottan létezik,

De hovatartozását mégis keresik

Még mindig az emberek.

Elfogadjuk, hogy lepereg,

De létezésével mégis dacba kelünk,

Érthető, hisz mit nem ismerünk,

Azt igazán meg sem érthetünk.

Kétséges annak valódi léte,

Mert míg a látott térben

Pozíciót s helyzetet válthatunk,

Addig az időn csak helyben állhatunk,

Ott nincs semerre sem észlelt távlatunk.

Nem léphetünk vissza, sem előre,

A múltba se térhetünk, de a jövőbe

Sem látunk.

Csak mozdulatlan állunk

Meghatározott koordinátákon,

Mint mikor két merev lábon

Bámulunk előre a lehetséges jövőbe.

De akkor újra itt az idő,

Mi hiába, ha este jő

És kialszik a fény,

Hiába állok, vagy szaladgálok

A Föld széles peremén...

Folyton megy.

Mégis áll.