Törökgyerekgólyaláb
Gyakran, sőt sokszor török szét,
mikor az álmos öröklét,
mint léleknek kártyavára
széltől fújtva hull alája
s elveszik az ébredező semmiben,
Gyakran, sőt sokszor szövök még
pusztán képzelt örömért
álmokat, ha éj jő a tájra,
mikor csillag hull alája
s elveszik az álmodózó lentiben,
ki elveszik két való között,
ezért én gyakran összetörök,
két részre, pont egy párra.
Egynek Nap, egynek éj a párja,
s én így keringek tépő héjanászban
az alva-járó semmiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése