Hold gazdám
Amióta újra élek,
csak kóborlok, mint a kutya
és ha néha visszanézek,
köd fedi a bejárt utat,
amit lábam lépve lépett.
Láttam én már ezer tájat
szerte-szét a nagyvilágon,
megpihentem ezer házban
s még így sem, így se találom
a Földön a hazámat.
Tán, mert az útról letérek,
vagy két lábam sete-suta?
Nem is igazán értem,
de nem találok Haza-utat,
hogy valaha haza érjek.
Csahol kóbor lelkem má'ma
megfáradt, remegő lábon,
nyüszít kóros izom-lázban,
én meg vonyítva kiabálok,
hogy a Hold hulljon alája!
Onnatól én csak azon élek
és leszek a kóbor utas
a Földkörüli űrben-térben
s onnan vonyítva, kiabálva,
mint a kutya, mi Földet ugat,
védelmezve Hold-gazdámat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése