A felszín

A felszín

Fáj a szívem, lassan dobban,

világa széteső darabokban

száll a szélben a fák között.

Búcsút intett, elköszönt!

Maga után hagyva e vízözönt,

hol a túlcsorduló patakokban

a szikrázó felszín lángra lobban.