Lehellet fagy tenyeremre
Mióta nem füt szerelem,
azóta ér minden hidegen.
Hüvös a fény, mi földet ér
s még fagyosabb a gyönge dér,
mi ereimet mossa Napról-napra,
hiába húzom bundám magamra
megfagyok.
Hidegvérü leszek, tán az már az vagyok.
Szívem burkán veres dér honol
s testemen át deres vér lohol,
mi nem enged fel, nem enged el...
Még ver, még ütlegel,
csak lassan, lassabban.
Szám s kezem remeg a fagyban,
s összetörök, mint a tó jege...
-eszembe jut mosolygó szeme-
Olvadok. Csordul a vér, szemem nedves,
percről-percre feleresztve
újra érzem, újra füt...
Dérre csal csalfa derüt
a szerelem.
Elolvadok. Megfagyo.
Jaj!
TE! TE!
Te minden.
Ismét fagy itt bent!
Gyere, gyere!
Legyél ismét fojtó heve
ingadozó kábulatomnak.
Élessz fel egy élő holtat!
Kérlek, mert,
... mert. Mindegy.
Fagyos már minden itt bent.
Hiába olvad egyszer-egyszer.
Tele vagyok jéghideg szerelemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése