Ugyanúgy már sose dobban
Rengeteg baj zörgeti szívemet,
eme megkövül piciny szervet,
melyet valaha még öröm verte,
ma gond húzza a kín fele.
Oly rég volt abban már béke,
mely mellett mindig is kiállt,
hogy jaj szegény gyakran felkiált;
Legyen már az egésznek Vége!
Ver, még ímmel-ámmal dobban,
de félek, mire tényleg hazaér,
felszakad és a földre fagy a vér...
Félek, hogy a végén belerokkan.
Ha kell, ha segít, akkor ím legyen,
én bármikor kitépem akár örökre,
ha esetleg így lel csupán örömre.
Elrejteném, eltemetném szívemet.
Kitépném, csak hogy nyugalom érje
éjjelente érkező északi fagyban.
Tán ha egyszer újra visszaraktam
rátalál talán a tartós Béke.
Talán... Ha kihűlt, ismét lobban
abban felemelelő, boldog érzelem
s eltűnik belőlem az átok félelem;
hogy tán ugyanúgy már sose
dobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése