Ilyen köd

Ilyen köd

Sosem láttam még ilyen ködöt,

Hogy kitartott karom a tájban

S rajta a rávarrt fekete körök

Elvesznek e fagyott homályban.

Sosem láttam még ilyen időt,

Hogy tűz a Nap és havazik,

S ki tudja, hogy még mi jő,

Ha a viharfútt szél hazavisz.

Sosem láttam még túl a ködön,

Talán csak kósza-vetült árnyam,

A széles talajfelhők mögött

Az, ki a tisztult eget látja,

Mire fám, mi már rég kidőlt,

Az ázott, fellazult talajig,

Az tán ott már újra kinőtt,

Hol nincs köd, nem havazik.

Hát tudd fám, hogy jövök,

Még akkor is, ha nem látlak,

Hisz karomon a rótt körök,

Az mind te vagy, Élet Fája!

...

 Talán már sosem látlak,

Ha rámborul fránya ködöm,

E vakító fehérségű pára,

De karom nyújtva jövök, jövök!

Hátha eloszlik, mi belőled árad,

Bár sosem láttam még ilyen ködöt,

De ha kell, vakon tapogatok utánad,

Jövök, jövök én a ködöd között!

Okt.5.