Kellene

Kellene

Kellene, de mi is?

Hinnék én, de ki hisz?

Azt, hogy jajj de jó,

Hogy ismét jő a hó,

De miből jön, honnan?

Ki hisz nálam jobban?

Jő a múlt, az a fakó,

Az emlékeket hagyó,

De miért is, miért nem?

Jön jövő fakó évem,

De kiért nem, ki érti?

Hogy a hó úgy éri,

Tavaly múlt nyara

Vagy messzi idők hava.

Ki-ki nyugalommal várja,

Ki karját széles kitárva

Rójja végten jelen idejét,

Ki-ki átvészeli zord telét,

Mi múlt s jövő jelen,

Az a hózáporos végtelen

Sújtsa kóros átkát rája,

De talán ő sem bánja

Az a soknevű Kegyes,

Hogy időnk ne legyen végesen,

Hát ki-ki éli havas ködét

Vagy járja folyton jelen körét

Mindig sejtve tudva,

Hogy jövője a múltja.

Okt.4.