2014. április 17., csütörtök

gondolat1



Ez nem vers. Nem is slam. Ez gondolat. Agyam képe, mit vetít az elme szemhéjaim belső s benső vásznára.
Így szól álma:

Elmegyek. Más falak, ugyanaz a kabát, új párnák fejem alatt.
De valami itt marad. A vágy. De elmegyek és új élet vár.
Csak nem jöhetek vissza.
Nem lehet!
Megtiltom, ne feledd!
Nem szabad!
Add szavad!
Nem jövök,  fogj szavamon!
Ha megyek, maradok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése