Ingemen

Ingemen

Ma láttam, mikor a bár előtt álltam és

Dohányoztam. Tán le sem tudom írni szóban,

Hogy mit éreztem,  egy percre üres lettem,

Aztán boldog, később ingerült,  mert az

Ingre ült az Ördög, mit hordok és kampányt

Szólt féltett álmomról. Így szólott:

- Ha elkobzod, elvileg egyből tied!

Kaparintsd meg s vigyed! Ne 

Gondolkozz más álmán, csak saját

Magad vágyán, éld, mint akarod

Életed, hidd el,  akkor minden tied!

De hirtelen az ingemen megjelent egy

Angyal, megfontolt s meggondolt

Szavakkal:

- Nem lehet néked valóságod, míg az

Álmod e nőről s a vele élt jövőről

El nem dobod, s míg el nem fogod,

Addig ne is keress boldogságot,

Felesleges élned az álmod!

Dönts végre, az Isten szerelmére,

Könyörgök! Az Ördög beszél igazat?

Tapasztaltad, s mondd, mi maradt?

Nem maradt semmi. Csak egy álom, 

Ennyi... melyhez szóljak?

Egyáltalán mit makogjak?

Talán...

- Nem tudom, melyőtökhöz szóljak.

Angyalhoz vagy Ördöghöz? Az ördögbe, 

Csak ragyogjak, mint egykoron s míg

Nem fogok, úgy ragyogni, mint csillag,

Nem csak mint fényfolt, mit a Nap

Itt hagy, hogy lássák.

Hogy vessem el szívem vágyát?

Hát mit tegyek?  Dönteni

Hogy fogok közetetek, ha nem tudok...

Ha már belebolondulok állandó

Kérdéseitekbe, meg hogy mi lenne,

Ha az ő szavának hinnék, vagy a tiednek?

Végre valahára belül egyedül

Szeretnék lenni...

Döntöttem.

Szembe fogok menni Angyallal s Ördöggel,

Úgy hogy álmon keresztül alakítom valóságom

S ha kell, fel sem kelek, hogy való s álom

Egy legyen...