Vagyok, aki vagyok
Egyedül nem enyhülhet gondom.
Hiába fojtom a tájba, mi elém tárul,
Hátul, mögöttem bánat kísér s
Kísért a szellem, mit szerelem szült.
Hiába választ társat létem ellenül
E dolognak, de eme szeretők csak
Szóban forognak ellene. Kellene
Ellenszer, mi nyújt feledőt, mi vérem
Tisztára mossa, mi végre valahára
Oldja a vágyat s bánatot, mi ereimből
Áthatolt mindkét pitvarába szívemnek,
De nincs a világnak vegyszere, mi
Erre hatna, bár akadna gyógyír, vagy
Egy jó hír, hogy: "Felfedeztük, meg van!
De csak egy van, egy kapszula, hát válassz utat,
Hogy mit gyógyítassz vele!". Bánom
Is én, akkor is kellene...
... Bár, most így a lap vége fele,
Tán jobb, ha mindent így hagyok.
Végül is, így vagyok, aki vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése