Árnyak járnak
Egy ideje árnyak járnak az árnyból elő
És somfordálnak utánam, oly előkelőn
Lépve léptem nyomát, csak settenkednek
S mikor nem lépek tovább, ők is megállnak,
Amíg nem megyek, várnak... Nem sejtik,
Hogy tudok róluk...
Kísérnek a tarlón, megbújnak az utcasarkon,
Szaladnak, ha szaladok, maradnak, ha maradok...
De nem tudják, hogy tudok róluk...
Bejönnek velem a házba, sőt munkába is
Le a bárba, hol tükrök felszínén öltenek
Alakot. Közelebb s közelebb. Tükörről-
Tükörre, így vesznek mind körbe, s ha
Belenézek egy tükörbe nem csak magam
Látom, egy másik valóságom, melyben
Már tudják, hogy rájöttem létükre...
Vagy mindez csak a lélek tükre? Vagy...
Vagy mi ez?
Néha kérdik; hé, ki ez?
Néma köd testük, tán arctalanok.
Körbevesznek bárhol vagyok...
De nem tudják, hogy én sem tudom,
Hogy kik ők...
Kövessen hát csak, hadd ismerjek
Minden árnyat, hátha ők azok, kik
Megállítják az időt...
Vagy ők, csak én vagyok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése