Kétkedek, hogy ez örök ködöt
Valaha is majd elfelejtem,
Hát akkor szóvá se ejtem,
Mi e köd körött őrködött,
Óvva azt a terhes sokktól,
Millió új s újabb hatásoktól.
Sokszor soktól védte egyszerre,
Ahol kellett, arra-erre,
Amellet meg mindent kizárt,
Eltűnt a fény, a nyíló világ
S nem enged már semmit be.
Így eredek a semmiben
És kétkedek, hogy a ködök
Fölött bármikor elpörög a vekker,
Hisz időtlen' gyilkoló fegyverekkel
Szívfalamon két műszakban örködök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése