vadnyulak után
Egyetlen problémám
Tör csak néha én rám,
Miként a vadnyúl az imént.
Megriadtam, úgy landolt a talajon,
Mint az a gond szokott magamon.
Röppke, kecses, gyönge szökkel.
Megállt, meglelt s az is megriadva,
Azon nyomban elinalt, nyomot hagyva.
Melyeket követve lépkedek.
Mint a vadnyúl, elinalt mind,
Csak ez az egy, ez maradt itt.
Tovább ballagok akár árkon, bokron át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése