Amikor kéjjel kelt az éjjel
Hol vannak a régi kéjek,
merre maradnak az éjek,
amilyenek egyszer voltak,
mikor még féloldalt
az ágyon, nem a párna,
hanem szemek csoda bája
nézett vissza, ha néztem
s ez mosolyt ivelt arra,
nomeg az csalt magamra
is, olyan önfeledttet,
mi könnyedén megfeldtet
a milliárdnyi másról,
igy még tovább szépül a vágytól,
mi az éjek kéjébe vezet.
E sok éj, ez mind hova veszett?
Csak nézem itt a párnát
s öklendezem
lelkem tiltott vágyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése