Csak állj meg...

Csak állj meg...

Állj meg! Állj meg falióra,

Csak egyetlen fáradt szóra,

Mit most hirtelen kimondok

 S így időtlenségbe fojtom

 Ez egy szónyi gondolatom,

Azt röpke álltadra hagyom,

Hagyom hadd legyen végtelen

 S váljék belőle puszta lételem,

Mi időtlen áll a térben,

Hát te Óra arra kérlek;

Állj meg! Csak állj meg egy szóra,

Csak egyetlen egy utolsóra!