Reggelente
Oly nehéz reggelente kelni,
A valóságot álmunkba keverni
S továbbra is úgy heverni,
Hogy erőlteted furcsa álmodat,
Átcserélve az érzetvalóságokat
Csak azért, hogy önnön léted
Tűnjön majdnem olyan szépnek,
Mint képei az alvó pszichédnek.
Nehéz e világba álmot teremni,
Saját, kreált implantot helyezni
És ugyanúgy hűen szeretni
Az igazából élt valóságot,
Nemúgy az elménk csinált álmot,
Mi önnödnek második léte,
A képzeleted teremtménye.
Mese s életünk fura keveréke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése