Nehéz az é.
Nehéz ez a fránya élet,
Amit monoton élek,
Legalábbis élni vélek.
Tanulhatnám mesterfokon,
Hogy mi körül, mi forog,
Ugye Nap, Föld, csillagok,
De csak azt tudom, itt vagyok,
Hol oly nehéz az élet,
Mint egy "xy" képlet,
Mit ha megoldanék sem...
Semerre sem jutnék, onnan,
Hiába szálait, ha kibogoztam,
De ott lebegnék, ami voltam,
S ha mégis megváltozok,
Rájönnék, mi hogy forog,
Hogy odafent a csillagok,
Idelent meg csak én vagyok,
Hol hontalan énem hona
Mégiscsak az égnek boltja,
Mi hulló szikráit ontja...
Jaj, de nehéz bármi élet,
Ha úgy élünk át oly sok évet,
Mint egy oldhatatlan szinuszképlet,
Melyben "x" a Földhözragadt
És "y" az égre szaladt,
Így "x" vágy a végtelenbe,
"Y" meg tart ugyanerre.
Oly nehéz így az élet,
Hogy sosem lehet vége,
Mert "x" áll a végtelenségben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése