Mit ember ölt
Haldoklik a büszke Föld,
Elhagyja az őserő,
Mi az egységben rejlik
Galaxisoktól egész sejtig,
Egy van, mi bontja a képet,
Mi zavart kelt az egészben,
S ez egy dolog; az ember,
Ki mondván: csupán kegyelemmel
Pusztítja saját szülőjét,
Mottójával; mindent a Földért.
Haldoklik a szép hazánk,
Ki puha gyepet nőtt alánk,
Mit mi mégis kővé tettünk,
Egy autonóm egység lettünk,
Mi az egészet semmivé teszi.
Itt most nem kampány kell neki,
Nem csak puszta kegyelem,
Hanem pázsit-puha szerelem,
Hisz haldoklik a büszke Föld,
S a legnagyobb lesz, mit ember ölt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése