Amióta szivem egyet dobbant
Bár neked van ma születésnapod,
köszöntésed személyes szóra hagyom
nem holmi kétlapnyi irásra.
Ez csak lelkem köszönetnyilvánitása,
hogy véred örökké testem vére lesz,
oűörökkön-örökké amig csak létezel.
Köszönöm e testet, amit világra hoztál
s mindazt a tudást, mit nekem tanitottál
és érhettem belőle azzá, ami vagyok.
Beismerem voltak bajok hatalmasok
s nem voltam olykor olyan gyerek,
kire büszkén vethetted volna szemed,
de Te mégis mellettem álltál a bajban,
amit én kreáltal saját magamnak.
Ezzel tanitottál, ezzel a tettel,
hogy hogy kell élni szeretettel,
hát bocsásd meg, mit hibáztam,
ezúton kérem bocsánatát apámnak
is.
Köszönök minden napot, melyben felnőhettem,
köszönöm, hogy ez a felnőtt lettem,
aki éppen most vagyok.
Tudom e szavak nem nagyok,
de mégis olyan hatalmasak,
hogy torkomon akadnak az irott szavak
s szemem hüvös esti könnybe lábad...
Köszönöm,
hogy szólithatlak édesanyámnak,
amióta szivem egyet dobbant.
Sohasem kivánnék, nálad jobbat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése