Kibújok a cellarácsok között
Más vagyok Én, ha verselek,
akkor elkap a vers heve
s teljesen megszabadulok.
Szökve, menekülve futok
és hagyom el börtönöm,
mely előtt állok s örködök.
Rácsit addig ütlegelem,
de csak csöndben, némán verem,
észre ne vegye a cella őre
arra járva, járőrözve
s a rácsok közt visszarántson
elkobozva szabadságom.
Ilyenkor kicsit megszökök,
mig a rohanó fák között
rám nem talál, nem lel újra
s akkor pallójára visszahullva
zárkámnak ismét álmodok,
hogy szabadulni, hogy fogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése