Két költő szíve ver
Tán József Attila szíve dobog,
ott ahol az enyém szokott,
ugyanúgy, hiányos ütemre.
Mintha így adna jelt, üzenve;
nem lesz csók, sem esti ölelés
s ha lesz is, csak oly kevés
és persze egy sem az, mint volt,
mikor nappal kelt kint Hold
és ahogy a valóra éj lebbent,
Nap ragyogott, akkor idebent,
hol dobban két költő szerve,
ugyanolyan, bús ütemmel verve.
Okt.20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése