Három Hold ragyog
Bennem három vad szerelem dúl,
melyektől örökké fegyverben áll életem.
Egyik régen, másik pár éve gyúlt,
a harmadikat még nem is ismerem.
...
Eljött az ezerkilencszáz-kilencvenkettes év,
akkor láttam meg először a Holdat,
onnantól szerelmes-háború vette kezdetét
újszülötten dobbanó mellkasomban baloldalt.
...
Aztán egyszer tizenhét éves lehettem
s Barcs fölött álldogált a hamvas Hold
s ő karját nyújtva jelent meg felettem
és csillagszerű mosolyával felkarolt.
...
Ma meg ma van, én huszonkettő vagyok,
idebent véres háború zúg, ádáz szerelem,
lehet odafent a harmadik Hold ragyog,
mi békét ajánl s talán végleg leszerelek.
...
A jövőben az égen télen-nyáron három holdkorong kering,
s éjjelente az egész eget ellepik.
Lassan majd a nappalokat is.
Nem látok majd mást, csak Holdaim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése