Ki nem alszik
Hűvös szél fúj, de már érzem az új tavaszt,
mely arcomra lenge-derűs mosolyt ragaszt,
ha már más nincs, mi bágyadt kedvem elvenné.
Bár engem nem fény, az éj tesz elevenné,
mégis fontos álomképző szükségletem.
Másképp nem vetülne sötétben kép nekem.
Látni kell, érezni a jövő évszakát,
nap mint nap megvárod jövőd, az éjszakát
s képzelsz múlt napokból magadnak holnapot.
Ha kint az égen, hamuszürke Hold ragyog,
akkor a szemfedőmre bentről vetül kép...
Csak lelkem szende őre alszik el e tűznél.
A lény a tűz, ami soha ki nem alszik
és így, hogy nappal érzem, tavaszlik,
még fényesebb sötét-fátylas éjszakám.
Hűvös szél fúj, de már nem érzem, nem hat rám.
Elnyelem a fényt, felfogom majd elfogom,
este meg lelkem égő tüzébe dobom.
A tűz ki nem alszik, csak abban, ki nem alszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése