Varratok
Csak még egyet, egy utolsót üvöltök,
mielőtt az égbolt terhe rámszakad.
Befoltozom úgyis sebzett hátamat,
majd idő-fonállal varrást öltök.
Tán nekem csak Pécs lehet ködszerem,
hol gyermekké válok, önfeledtté,
ott könnyen vál' sebem hegemmé.
Ott régieket kell újraöltenem.
Fogy a fonal s az ég meg csak úgy szakad,
így is sok a seb, a fekete heg....
Hát én inkább, lassan hazamegyek
s befoltozom végleg múltamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése