Amúz(s)ia
Ó, lassan eltűnik minden, mi múzsa volt,
melyeket még szívem valah felkarolt,
ma eldobja, már nem igazán szereti,
ha még teheti, néha versbe temeti,
de aztán szóról szóra teljes létük feledi.
Jaj, lassan elfeledem mind, múzsáim
s hogy mily virág nő Pécs nyári utcáin,
hogy hogy baktat a mezőn a kutyám
s hogy hogy baktatok a legelőn azután.
Elfelejtettem az ikaruszbuszok zaját
s a Tesco-k, Kika-k minden kirakatát,
elfelejtek mindent, mi apró részlet...
Lassan tűnnek el a régi évek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése