Az ezer arcú leány
Ha álmodásba merül életem,
szinte azonnal vetül e kép nekem,
melyben arcát takaró nőt kergetek,
mígnem a tömegben végül elveszek.
Mennyit űztem pedig fejem vesztve,
így is, hogy én rakom e képet keretbe.
Nem tudtam, mihez milyen köze lesz,
tán ezért nem mentem soha közelebb.
Nemhogy közel, ma magam alá álmodtam,
mindent levetkezett szeretője voltam
s a szerelem gyúlékony hevében
hirtelen furcsa dolog történ a szemében.
íriszének színe, mintája vált másra,
mindre, mi be van zárva memóriámba
s aztán az arc és a test is változott,
mindre kikkel voltam, vagy majd fogok.
Aztán úgy éreztem a testünk eltűnt
s írisze egy végtelen színben megállt,
majd az űr közepén eggyé lettünk.
Megleltem végre az ezer arcú leányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése