Van-e kedvetek
Tőletek kérdem, jövendő fiam, lányom,
van-e kedvetek élni e nagyvilágon,
hol a feje tetején áll a zűrzavar
s ha van mi nyugtat, csak az űr s avar?
Van-e kedvetek hallani, látni,
gagyogva járókában járni?
Van-e kedvetek szaladni, elesni,
tavasszal madarakat lesni?
Van-e kedvetek mindenhez, mi szép,
mindahhoz, mi e földön él?
Van-e kedvetek magatoknak ártani
s gyermekszívvel életet játszani?
Tőletek kérdem, mert az a ti világotok,
melyben világítok s csak zuhanni fogok,
mígnem újra elnyel az ég s talaj
és rátok marad mind a zűrzavar.
Van-e kedvetek úgy mindent szeretni,
hogy a világon már nem szeret senki?
Van-e kedvetek az egészet megismerni
s a tudást tudva hatni, nem csak merni?
Van-e kedvetek olyan dologra lelni
amiből s amiért mindig tudtok felelni?
Van-e kedvetek csillagokat nézni esni,
ha azok közült lehettek ti is egyik?
Tőletek kérdem, a ti döntésetek
az, hogy egyszer én is apa leszek,
de mondjátok, van-e hozzá kedvetek,
hogy én legyek a véretek?
Van-e egyáltalán kedvetek megszületni,
akartok-e a Földön ember-fia lenni?
Van-e kedvetek minent tapasztalni,
s az egész végét tudva, belehalni?
Junius 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése