Cupido eltalált
Beleszerettem a gondolatba,
hogy beléd szeretek
és folyton boldog-boldogtalanban
csak veled nevetek.
Beleszerettem e nő-leányba,
ki álmaim nagy tavára
csak csalva járhat.
Beleszerettem ott fűbe-fába,
mézédes nektarinba, vadvirágba,
méhbe, őzbe, madárba.
Beleszerettem a világba,
de sajnos mindhiába.
Terhét viselem gond-gondolatnak,
hisz anyagi létem feledem
s ha a nyári égen tombol a Nap,
nem véd hű képzeletem.
Nem bújtat akkor ezüstszép Anyám
s nem él a méh, őz, sem madár.
Nem fürdőzik éji kéjben a lány.
Nem érez semmi ízt a szám.
Nem borul fűnek-fának szirma rám,
ha a gondolat síkja napra vált.
Mert engem egyszer Cupido éjjel eltalált,
pont, mikor lesből lestem fürdeni a lányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése