Csodálat
Csodával határos e kábuló kert,
melyet egy röpke szellő felkevert
s minden hirtelen szárnyra kapott,
madár, lepke, sőt nyári kalapom
is úgy lebbent, mintha gólya volna
vagy Peter Pan szárnyaló hajója.
Én meg csak ott a határon álltam
s magamban onnét komponáltam
magam elé e szélben kavart életet,
a röppenő fejfedőt s madáréneket,
nyári napfényt s hűs árnyakat
a levelek között és a fák alatt.
Csak álltam s e csodát csodáltam,
minden apró részletet a tájban,
minden figyeltem a jót, a szépet
s el-elmélkedtem, miért szép az élet.
Rájöttem, hogy az nem is az egymagában,
hisz a csodához kell, aki azt csodálja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése