Élet, élet ismét
Élet, élet, bocsáss meg, nem úgy gondoltam,
azt hogy szitkozódtam, tomboltam,
ne haragudj, csak a világ zaklatott,
aggódtam, hogy tán sosem adod,
azt miről valóban elneveztek,
hogy hagyod, hogy parton evezzek
lágy medrek azúr tükre helyett.
Azt hittem elfordítottad a fejed
s pillantásod soha nem veted felém,
de hát Te csak próbád tetted elém
s hát kiálltam, ketten tettük,
közben meg oly szerelmesek lettünk,
hogy tudd élet, rád soha nem haragszom,
soha, míg e Földön akár egy harang szól,
addig már én örök-boldogságban létezek,
mert odaadtad szívem szerelmét nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése