Malomvölgy
Leírhatatlan e boldogság, öröm,
szerelem ez már a köbön.
Színekben pompázik, mi elfakult
s lát újra, mi régen megvakult,
minek vernie kellene ütlegel
s a réten kint a farkas fűt legel
s ölyveket ejtenek az egerek,
az ágakra meg visszahullnak levelek,
a talaj fut a futók alatt
s a domb dől a hátamra hanyatt,
most a tó a felleg, mire esnek
az alászálló szárnyas testek
s a hullámló házak tükörképe
vetül a sárga gyepek felszínére.
Lassan a hegy mögül feljő az éjszaka,
nemsokára fény leszek az ég alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése