Szedett-vedett
A képzelet vetít szedett-vedett képeket,
alakot, ki a tájban lépeget
s az fölé meg meg sarkán parázsló kék eget,
arra rá meg varázsló'n hulló fényeket,
a földre folyót meg vén hegyet
s az alak elé tátongó végtelent.
Sőt én annál még többet képzelek,
nem csak puszta tájat és szép helyet,
hanem azt, ami vagyok ott én neked.
Elképzelem, ahogy velem éled az életed
s hogy én meg veled együtt élhetek
s nem csak élek, végre létezek,
de nem egy emberöltőt, milliárdnyi éveket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése