Tiszatágulás
Kitágult a Tisza, végre kitárult
s mint, ki már dúlt eszeveszett
hempelyeg a szívem felett
s az ege s a hidak alatt,
mint a pillepalack
lebeg s halad
Szeged város
zúduló sáros
folyamával,
együtt hibban az árral,
így ringatja felszíne
a vele dúló egy szívem.
Hívogat ő hivogató
dallamával
cirógatón
éri vállam
és vízbe érő kobakom,
simogat a fűzfasor
s a velem merülő
gazok s gyepek,
de mindünkön elterül ő
s azon lépeget,
elnyeli a szürkébbnél szürkébb eget
s elfedi gyengébbnél gyengébb szívemet.
Ellepi azt a nagy folyam,
ellepi az álom,
benne tudom, mit hogyan,
benne mindig megtalálom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése