Ajándék
Már akkor ajándékot adtál,
Mikor te még semmit se kaptál.
Szemem fényét, örök ragyogását
S számnak érthetetlen gagyogását,
Melyből mára szavaim lettek.
Adtál gyönge gyermek testet,
Mi erős erős férfiúvá érett,
Ahogy elperegtek a röppke évek.
Elmét, mi az égbe szárnyalhatott
S szívet, melyre úgy hatott
Minden gyönyör s csalfa érzelem,
Mint a víz, levegő, mint egy lételem,
Melyek nélkül senki sem lennék.
Rámzúdítottad a világ terhét,
Nehéz, de köszönöm neked,
Hogy élhetek egy életet,
Mit adtál s majdan elveszel.
Örökké és még tovább leszel
Mindaz, mi engem éltet...
Köszönök neked mindent; Élet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése