Én
Én már nem vagyok én,
Ki annak idején
Minden egyes nemben
Tűnt felelőtlennek.
Felnőttlennek tűnt még
A felhőtlen szűz ég,
Meg hát a nagy szavak,
És ez mind ott maradt,
Mint a bizonyos én
Még annak idején.
Gyermek-szív nem lehet
Felnőtt, emberek!
Csak a
Felnőtt emberek
Szíve
Marad
Néha gyerek...
Íme!
Enyém is néha az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése