Festem

Festem

Lábam lenyomatait festem

A költők fehér vásznára

S kifogyhatatlan toll az ecsetem.

Megfestem a talpam járta

Városokat, széles mezőföldeket,

Folyót, tavat, hegyet, völgyeket,

A zöldben úszó belga tájat,

Hol megismertem édesanyámat,

A lokereni még nagy házakat

S azt a piciny négy falat,

Melyek közt csecsemő voltam,

Mikor még csak gagyogtam.

Aztán berajzolom hazánk Mecsekébe

A tornyait és utcáit Pécsnek.

Ráfestem mindazt, mi egykoron

Volt nekem a gyermekvárosom.

Sírást, örömöket, kacagásokat,

Apát, anyát, nővérem s barátokat,

Melléjük a fenyvest s tiroli falvakat

S azt a szűziesen tiszta havat,

Mi ellepte kegyével az egészet

Kétezertizenkettő szilveszterére.

S erre rá, új rétegként

Németország csodás ékszerét

A nürnbergi fellegvárat

S a kis dunai mellékágat,

Mely mellett sétáltam néha.

És még mindig fér a

Képre, hát festek tovább,

R5áfestem még új otthonát

Szívemnek. Ráfestem a fákat,

Mik közt a Schuylkill-folyó vágtak.

Ráfestem Plymouthot s Philadelphiát

S tán egyszer ráfestem feleségem

És összes lányát meg fiát

Is idővel e képre.