Álmos
Álmok gyötörnek, hogy a fény
Felszakítja bőrömet s elvakítja
Szemem, de ezt az álmom már
Jól ismerem. Jobban, mint
Magam, hisz oly sokszor
Vetíti agyam, hogy tudom
A forgatókönyvet s ha már
Unom, belecsalok nevetést
Vagy könnyet, de egyiktől
Sem könnyebb megérteni,
Vagy úgy tenni, mintha
Mégis érteném, hogy testem
Szerteszét szakad álmomban
S elmém is vakságba kárhoztat.
Nem látok, nem vagyok, de
Vágyok és értek...
Valamiképp élek és létezek,
De nincs anyag, miben test
Legyek. Nincs fizikai inger,
Mi ér, nincs semmi, mi él.
Szerintem...
...valahai mivoltom álmodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése