Borostyán-léptek
A talpam alatt
Borostyánlevelek
Fedik el a sarat,
Mit leverek
Az elhagyott
Nyomokból kilépve
S a hirtelen felzaklatott
Avaron visszanézve,
Nem is látni azt,
Mi valaha ragadt
Lábujjaim közé,
Úgy hajol fölé
E kúszó futónövény
Minden elhagyott
Kisseb, nagyobb
Lépésnek,
Hogy eltűnik a nyom,
A kergetőző
Levelek mélyében
S előző lépteim előzöm
Így a még alvó avaron
Lépést tartva
Azok eltűnésével,
Sőt szaladva,
Hogy lépésem
Ne is érje azt,
Tán így nem ragaszt
Rá olyat, mit elhagyok.
Hát futok, sőt rohanok
S már lábam nem is ér talajt...
Nem riasztom fel a mindent elfedő avart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése