Hhhh...

Hhhh...

Megnyugodni látszik lelkem.

Itt nem játszik nekem bús dalt

Az élet, sőt olyan képet fest körém

A világ eme kies küszöbén,  

Melyben ellágyul a keménység,

S feltárul a mélység, mi a

Szívemnek az otthona, de ahogy

Nő annak hőfoka, úgy vajként

Olvad a kő, mi lüktető szervem

Borítja, megnyugszik átok kínja.

Hát ismét egy nagy levegőt veszek,

Régi voltom elhal s én új leszek...

Angol nyelven élem maj az életem,

Új erővel telve s már nem is kétkedem,

Hogy meglelem-e hova tartozom,

Hogy magamnak mivel is tartozom.

Kezdődik!

Hhhhhhhh...