Csókkal int búcsút
Belül zokogok, mint a csecsemő,
mert nem kelt könnyed csókkal szerető,
de azzal int búcsút, mikor ébredek.
Szerelemben én csak éjjel élhetek,
ha az anyag és a tér nem áll gátat,
akkor szívem szilaj vadként vágtat
az érzelmek fodros tajtékzó tengerén.
Bár ne fordulna a Föld tengelyén
s éjszakává válnának a nappalok.
Megszőnnének létezni napszakok
és nem kellene kénnyel kelni,
csak önmagadnak húen éje lenni,
melyben a csók forróbb a Napnál.
S mindig többen vagytok önmagadnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése