Szürkül a nap
Felütötte fejét a szürkület vaksága,
csak alul az ég aranysárga
meg a cigarettavég a számban.
Parázsló képzelt eget éget
s retinámra csillámló mindenséget,
melyben szürke szikrák csillognak egy csillagnak,
majd hamuvá válnak, írmagnak.
Felhő takarja a lemenő eget,
mely alatt égő cigaretta lépeget
és sóhajtja terhes füsttel gondjait;
jobb lenne, ha nem lennék, csak voltam itt.
Lehajtja fejét álmosan a piros Nap
s már halványan a Hold öle simogat,
szép, ezüstszürke kéjes szerelemmel,
mint miként a füst édesszele lebben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése