Radnóti hitvese
Ráleltem én is arra, ki szép, mint az árny,
kihez szívem vakon s némán is eltalál,
hisz ha látom, csukott szemmel nézem,
s ha szólok hozzá, gondolok, nem beszélek.
Nem kell szebb, semmilyen más lány,
míg nyugtat, mint hűvös érintésű páfrány
s csodálom, mint egy csodát lehet,
ha kell átmozgatok határt, hegyet
csak, hogy vele legyek.
Vakon világít be szobámba a reggel
s érzem ő simogat néma csendet
a körben érő szilárd vasvilágra,
melyben tűz a Nap s zúg a bogár az árnyban.
Ő itt bujdokol a szobában, a tájon,
míg el nem érek hozzá, át vad határon,
hogy édes csókkal hálájam, ő van nekem,
csakúgy mint Radnótinak volt hitvese.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése