Két világ közt pont
Dúdolgat csak, halk a földi élet élet,
ahhoz képest, mit azon túl élek.
Az hangos, az éles,
az végtelen elér,
az az egész világ csak zenél,
minden együtt, mind mely él
és nem csak holmi milliárdok,
tudásunkban nem léteznek olyan számok.
Két világ közepén állok
valahol fura tengelypontján,
hol fentről hang, lentről a csend szól rám.
Ott nincs valóság, se képzelet,
ott azzal válok eggyé mi végtelen.
Ez egy dolog az álom,
melyben se törvények, se számok,
hát független és sosincs vége,
ott nincs más, csak a lélek...
E két világ közt-pont-úgy élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése