XXIII.
Ma betötlöttem a huszonhármat,
ennyi éve bújtam ismét e planétára
s már mennyi a megélt új tapasztalat,
pedig oly kevés idő s gyorsan haladt.
Mily kedves s fiatal még jelenlétem,
de legbelül jóval többnek érzem,
tán ezért nem érdekel, nem izgat,
mindegy, hogy hat vagy harminchat
vagy pont a jeles huszonhárom,
hisz én már oly sokat éltem e világon,
hogy egy ideje nem számolok éveket.
Létezik az idő, csak számomra végtelen,
ezért csak tetteket jegyzek, nem datálok,
egyrészt még olyan messzi új halálom
s minek is, ha az idő nekem így marad
s lényem vele együtt így marad-
Huszonhárom, szép kor, kettőt vált hátom,
de tudjátok mit, nem datálom,
mert teljesen mindegy épp mikor
jő el a legeslegújabb férfikor.
Júl. 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése