21
Huszonegy még csak földi évem
S már oly kevés a hely elmémben,
Hogy gyakran veszek el a térben
És az átgondolandó időben.
Oly sok már a számon sarkadt szó
S mennyi a nem szólt mondanivaló
A majdani időben emlékeket hagyó
Féltve feltett komoly kérdések.
Huszonegy évem kúszik most tova,
Jelenembe mélyen belekapaszkodva
Folyik belém mélyen valahova,
Hol emlékeimre tart a mutató.
S ugye az idő az Én, s az elme
A bizonyos mutató, mi kilengve
Tart affelé , mi maga a kezdet,
Mi ugye az elme születése volna.
Most huszonegy évem az álmom,
Miben olykor-olykor megtalálom
Azt a valaha volt idő-párom,
Mihez minden út elvezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése